Az ÉDI önkéntesei ismét a székesfehérvári HÉROSZ állatmenhelyen jártak, és megsétáltatták az 1. kenel kutyáit. Mesi ismét egymásra talált Essivel, Söge egy ugri-bugri kutyust kapott, aki többet haladt függőlegesen, mint vízszintesen; Réka pedig a törékeny póráz-csatok miatt állt komoly kihívás elé. Fotók az alábbi csúszkán, illetve a galériában. ->
Ismét Fuss a fényben, ezúttal új helyszínen, a Margit-sziget helyett idén Fehérváron, a Bregyó sporttelepen. Változott a formula is: ezúttal cooper, fél-cooper és váltóverseny várta a látássérületeket és a látókat. Az egész napos sportrendezvényen íjászatra, kerekesszékes kosárlabdára és a vidámparki tavon kajakozásra is lehetőség volt.
Önkénteskedtünk is: Mesi és Máté időeredményeket írt, én pedig egy vak srácot kísérgettem és futottam is vele coopert és 4x400-as váltót. Szóval jó volt, az elmúlt három év legintenzívebb élménye - már ami a Fuss a fénybenes akcióinkat illeti.
Másodszor vettek részt az ÉDI önkéntesei a tatabányai Bagoly Kupán, ahová a Tatabánya MJV Diákönkormányzatának meghívására érkeztünk. Önkénteseink hamar meg is szállták a büfét, ahol jobbnál jobb hangú lányaink privát karaoke partit csaptak. Természetesen a kiszolgálás sem szünetelt, a hajnali négyig tartó programon sem ételben, sem italban nem volt hiány.
Az éjszakai focikupa után a tavalyi hagyományokat folytatva a szabad ég alatt pihentük ki az éjszaka fáradalmait. Míg tavaly a Turul-szobornál vártuk a reggelt, ezúttal a sárberki tó partjára feküdtünk ki egy hajnali piknik erejéig.
Április 24-én a Tasli és a Tök közös rendezvényén vettek részt az ÉDI képviselői. Délután négykor került sor a TASLI által meghírdetett fotópályázat képeiből összeállított kiálltás megnyitójára, ahol Hámori Zoltán, a DIA programkoordinátora beszélgetett a helyi fiatalokkal a társadalmi csoportok közötti kapcsolatokról. A beszélgetés során elhangzott, hogy a másság relatív, az hogy kit tekintünk normálistól eltérőnek, az a kultúránktól függ. Ezt kellene felismernünk, ezen kellene elgondolkozdnunk, és be kellene látnunk, hogy mind egyformák vagyunk, és mind különbözünk.
A kiállításmegnyitó beszélgetést követően a dózsakerti hídon a TÖK-ösökkel az élen ingyen öleltünk, a Wunderbaum héliumos lufikkal támogatta a programot, ami nagy népszerűségnek örvendett kicsik és nagyok körében is.
(Söge publicisztikája. Megjelent: Vpress.hu, 2009. április 22.)
Az idei évben április 25-e lesz az önkéntes fiatalok világnapja. A nemzetközi kezdeményezéshez Magyarországon is több száz programmal csatlakoztak; Veszprém megyében is szép számmal találhatunk akciókat ezen a napon. Azonban sokakban felmerül a kérdés: mi az értelme annak, hogy bármilyen ellenszolgáltatás nélkül dolgozzunk, tegyünk valamit másokért?
Nyugat-Európában és Észak-Amerikában ez a kérdés fel sem merülhet, az önkéntesség arrafelé teljesen elfogadott, majdhogynem elvárt viselkedésforma. Nálunk még gyerekcipőben jár, és gyakran megkérdőjelezik a létjogosultságát. Megőrültél? Ingyen dolgozol?
Az a legnagyobb baj, hogy mindig felülről várjuk a megoldást, és nem vagyunk hajlandóak egy szalmaszálat sem keresztbe tenni azért, hogy jobbá, élhetőbbé tegyük a világot. De mit tehetek én, egyszerű ember?
Nagyon is sokat! Ültethetünk fákat, eltakaríthatjuk a szeméthegyeket a parkokból, erdőkből. Segíthetjük az állatmenhelyeket, sportrendezvények, fesztiválok lebonyolításában vehetünk részt, vagy akár regényt olvashatunk fel az idősek otthonában. Szebbé tehetjük mások életét – élhetőbbé varázsolhatjuk a környezetünket.
Aki egyszer kipróbálta, könnyen függővé válhat. Nincs annál jobb érzés, amikor egy fárasztó nap végén önkéntes társainkkal együtt leülünk a fűbe, és elmondhatjuk egymásnak, hogy megint valami hasznosat tettünk. Azt hihetnénk, hogy ez nem hatja meg a fiatalokat, ám az önkéntes fiatalok napjához csatlakozott programok listáját végignézve megállapíthatjuk: ez a korosztály érzékenyebb, mint ahogy azt sokan gondolják.
A városi diákönkormányzatunk tagjai ingyen ölelnek majd szombaton a Kossuth utcán. Ugyanezen a napon a Jendrassik-Venesz iskola tanulói ellátogatnak egy idősek otthonába. Sok-sok kilométerrel nyugatabbra, Sümegprágán a helyi fiatalok a művelődési ház kerítését festik le. Az Észak-Dunántúli Ifjak nevű önkéntes csoport az elmúlt hétvégén a Fuss az Állatkertért rendezvényen segített a zoo dolgozóinak: ők ezzel az akciójukkal regisztráltak az önkéntes fiatalok napjára.
Szerencsére a fiatalok számára számtalan lehetőség van, ha kedvet kapnának az önkéntességhez. A városi diákönkormányzat (VEDIÖK) és az Észak-Dunántúli Ifjak (ÉDI) is tárt karokkal várják az érdeklődőket. Úgy tűnik, végre az iskolák is nyitnak: ahogy azt említettem, a Jendrassik csatlakozott a világnaphoz, de például május 16-ára a Veszprém városi hátrányos helyzetű fiatalokért Egyesülettel karöltve szemétszedési akciót hirdet az Ipari is.
A lehetőség tehát mindenki számára adott. Innentől kezdve már a fiatalok – és a szülők – dolga eldönteni, hogy ki milyen módon venné ki a részét a közös feladatokból. Az ugyanis egyértelmű, hogy nem várhatjuk mindig felülről a segítséget, nekünk is lépnünk kell: ehhez ugyanis mindenkinek van köze.
Az ÉDI és a Vediök összesen 15 fővel képviselte magát a Fuss az Állatkertért programon a veszprémi Zoo-ban.
Korán keltünk - többen közülünk már 5-kor talpon voltak, hogy minél előbb megérkezzünk a Kittenberg Kálmán Növény- és vadasparkhoz. A nap során számos feladatot kellett elvégeznünk: molinókat szereltünk fel - illetve a nap végén le - a színpadra, kordont álltottunk, belépőket ellenőriztünk, futókat igazítttunk útba, szendvicset készítettünk, gyümölcsöt szeltünk és kínáltuk a futóknak, illetve a tombola sorsolásában is besegítettünk.
A fárasztó napot csapatunk pozitív érzésekkel és finom sütivel zárta a Mackó cukrászdában. Képek a következő csúszkán, illetve a galériánkban.